Háromheti beszámoló

Régen jelentkeztünk már bejegyzéssel, ezért elnézést kérünk mindenkitől, aki hűségesen olvassa a blogunkat. És bár tudjuk, hogy ami nincs fent Facebookon, az meg sem történt, mégsem volt az elmúlt három hét eseménytelen. Úgyhogy vettem a bátorságot, és megpróbáltam összefoglalni a teljesség igénye nélkül az elmúlt hetek eseményeit.

---

11.16-17.

Egy régen várt programunk kerülhetett megszervezésre ezen a pénteken: bowlingozni mentünk! Egy pálya, két óra, kicsiny hit, ezért nem volt túl pörgős a játék, mert többen voltunk, mint amennyi egy pályára optimális. De a kedvünket ez egyáltalán nem befolyásolta, nagyon jól szórakoztunk, végre kikapcsolódhattunk egy kicsit. (Talán lesz még nyoma ennek a YouTube csatornánkon…)

A másnapi ifin folytattuk a megkezdett sorozatunkat. Ezúttal úgy ismerhettük meg az Urat, mint a látó Isten. Péter István tanított minket ebben a témában Hágár történetén keresztül.  Bíztatás lehetett ez mindannyiunk számára, hiszen a tanítás lényege az volt, hogy Isten lát bennünket, ismeri a helyzetünket, törődik velünk. Viszont az is fontos tanulsága volt a történetnek, hogy az engedelmesség is feladatunk. Hágárnak – bár Sára nem bánt vele emberségesen – vissza kellett mennie, és megalázkodnia úrnője előtt.

Ezután egy játékot játszottunk, ahol fel kellett egymást ismernünk a rajzaink alapján. Érdekes, és vicces eredmények is születtek, jól érezhettük magunkat a közös játék keretein belül.

---

11.24.

A következő szombat rendhagyóra sikerült, ugyanis az ifi benevezett a Péceli röplabdabajnokságra. Ki otthonról, ki Budapestről indult, de mindannyian szerencsésen megérkeztünk a helyszínre, egy iskola tornatermébe. A legtöbb csapat már ott volt, így a hangulat is meg volt alapozva. Izgatottan öltöztünk át, alig vártuk, hogy pályára lépjünk. Mielőtt elkezdődtek volna a meccsek, Uzonyi Barnabás mondott pár szót arról, hogy küzdjünk azért a díjért, amelyet majd Istentől kaphatunk. Egy áldáskérő ima után, pedig elkezdődött a bajnokság, amelyen 9 csapat vett részt. Mi négy meccset játszottunk, ebből egyet sikerült meg is nyernünk (azért a többin sem voltunk olyan rosszak, csak a többiek jobbak voltak), így végül a hetedik helyet szereztük meg. Viszont a Baja-Békés színekben induló csapat a Békésiek (és a Bajaiak) nagy örömére megnyerte a bajnokságot! Hosszú nap volt, de kellemesen elfáradtunk, és jól éreztük magunkat. Majd mindenki haza- és nyugovóra tért.

---

11.30-12.01.

Az ezt követő pénteken ismét otthon folytatódtak a programok. Ezúttal a fiúk maradtak ki a jóból, mert csak lánykört tartottunk. Folytattuk az Eltökélt szívű nők c. könyvet, amiben a nőiesség témája következett. Arról beszélgettünk, hogy mennyire megváltozott a világban az, ahogy a nők megítélik saját magukat és a helyzetüket. Például sok nő értéktelennek van bélyegezve, vagy annak érezheti magát, ha „csak” gyerekeket nevel és háztartást vezet, nem pedig a karrierjét építi, stb. Megnéztük, hogy mit mond a Biblia a nőkről, és milyen feladatokat bízott ránk Isten. Imádkoztunk azért, hogy tudjunk olyan nők lenni, akik a helyükön vannak, és azt teszik, amit Isten elvár tőlük – mint nőként, és személyesen is. Ezután téliesebbé varázsoltuk az ifitermet: lecseréltük a dekorációt.

Szombaton ismét csoportbeszélgetős ifire került sor. Ez alkalommal a bizonyságtétel került terítékre. Levente vezette fel a témát az etióp kincstárnok megtérésének a történetével, és az ahhoz kapcsolódó néhány kérdéssel. Hangsúlyt kapott (számomra) többek között Fülöp engedelmessége, aki teljesen a Lélek vezetésére bízta magát. Így mi is magunkénak érezhettük a történetet, és vonatkoztathattuk a saját helyzetünkre is. A bevezetés kellően megalapozta a beszélgetéseket, amelyek már csoportokban folytak. Olyan kérdésekre kerestük a választ, mint: Kinek tegyünk bizonyságot? Miért tegyünk? Mit mondjunk? Hogyan mondjuk? Mikor mondjuk? stb. Ezeken belül természetesen feljöttek további kérdések is a csoport összetételének megfelelően, de nem maradtunk válaszok nélkül.

Én kifejezetten szeretem az ilyen alkalmakat, jó megtudni, hogy ki hogyan gondolkozik a dolgokról, és erre egy egyszerű ifin sajnos nem sokszor van lehetőség. De ezen az alkalmon is sok újat tanulhattam másoktól, amiért nagyon hálás vagyok. A kötetlen beszélgetések után még játszottunk közösen a Kahoot! nevű kvízjátékkal, majd az idő késői volta véget vetett az ifinek, s ezzel önfeledt játékunknak is.

---

Összességében ismét hálát adhatunk Istennek az elmúlt időszakért – mint mindig. Csodálatos kegyelem az, amit ad nekünk és ezen felül még ilyen hatalmas ajándékokkal is eláraszt bennünket! Nagy áldást jelentett és jelent nekem ez a közösség, és ezt talán mindannyiunk nevében is mondhatom. :)

Rusznyák Anna