Háromheti beszámoló
Régen jelentkeztünk már bejegyzéssel,
ezért elnézést kérünk mindenkitől, aki hűségesen olvassa a blogunkat. És bár
tudjuk, hogy ami nincs fent Facebookon, az meg sem történt, mégsem volt az
elmúlt három hét eseménytelen. Úgyhogy vettem a bátorságot, és megpróbáltam
összefoglalni a teljesség igénye nélkül az elmúlt hetek eseményeit.
11.16-17.
Egy régen várt programunk
kerülhetett megszervezésre ezen a pénteken: bowlingozni mentünk! Egy pálya, két
óra, kicsiny hit, ezért nem volt túl pörgős a játék, mert többen voltunk, mint
amennyi egy pályára optimális. De a kedvünket ez egyáltalán nem befolyásolta,
nagyon jól szórakoztunk, végre kikapcsolódhattunk egy kicsit. (Talán lesz még
nyoma ennek a YouTube csatornánkon…)
A másnapi ifin folytattuk a megkezdett sorozatunkat. Ezúttal úgy ismerhettük meg az Urat, mint a látó Isten. Péter István tanított minket ebben a témában Hágár történetén keresztül. Bíztatás lehetett ez mindannyiunk számára, hiszen a tanítás lényege az volt, hogy Isten lát bennünket, ismeri a helyzetünket, törődik velünk. Viszont az is fontos tanulsága volt a történetnek, hogy az engedelmesség is feladatunk. Hágárnak – bár Sára nem bánt vele emberségesen – vissza kellett mennie, és megalázkodnia úrnője előtt.
Ezután egy játékot játszottunk,
ahol fel kellett egymást ismernünk a rajzaink alapján. Érdekes, és vicces
eredmények is születtek, jól érezhettük magunkat a közös játék keretein belül.
11.24.

11.30-12.01.
Az ezt követő pénteken ismét
otthon folytatódtak a programok. Ezúttal a fiúk maradtak ki a jóból, mert csak
lánykört tartottunk. Folytattuk az Eltökélt szívű nők c. könyvet, amiben a
nőiesség témája következett. Arról beszélgettünk, hogy mennyire megváltozott a
világban az, ahogy a nők megítélik saját magukat és a helyzetüket. Például sok
nő értéktelennek van bélyegezve, vagy annak érezheti magát, ha „csak”
gyerekeket nevel és háztartást vezet, nem pedig a karrierjét építi, stb. Megnéztük,
hogy mit mond a Biblia a nőkről, és milyen feladatokat bízott ránk Isten. Imádkoztunk
azért, hogy tudjunk olyan nők lenni, akik a helyükön vannak, és azt teszik,
amit Isten elvár tőlük – mint nőként, és személyesen is. Ezután téliesebbé
varázsoltuk az ifitermet: lecseréltük a dekorációt.
Szombaton ismét csoportbeszélgetős
ifire került sor. Ez alkalommal a bizonyságtétel került terítékre. Levente
vezette fel a témát az etióp kincstárnok megtérésének a történetével, és az
ahhoz kapcsolódó néhány kérdéssel. Hangsúlyt kapott (számomra) többek között Fülöp
engedelmessége, aki teljesen a Lélek vezetésére bízta magát. Így mi is
magunkénak érezhettük a történetet, és vonatkoztathattuk a saját helyzetünkre
is. A bevezetés kellően megalapozta a beszélgetéseket, amelyek már csoportokban
folytak. Olyan kérdésekre kerestük a választ, mint: Kinek tegyünk bizonyságot?
Miért tegyünk? Mit mondjunk? Hogyan mondjuk? Mikor mondjuk? stb. Ezeken belül
természetesen feljöttek további kérdések is a csoport összetételének
megfelelően, de nem maradtunk válaszok nélkül.
Én kifejezetten szeretem az ilyen alkalmakat, jó megtudni, hogy ki hogyan gondolkozik a dolgokról, és erre egy egyszerű ifin sajnos nem sokszor van lehetőség. De ezen az alkalmon is sok újat tanulhattam másoktól, amiért nagyon hálás vagyok. A kötetlen beszélgetések után még játszottunk közösen a Kahoot! nevű kvízjátékkal, majd az idő késői volta véget vetett az ifinek, s ezzel önfeledt játékunknak is.
Én kifejezetten szeretem az ilyen alkalmakat, jó megtudni, hogy ki hogyan gondolkozik a dolgokról, és erre egy egyszerű ifin sajnos nem sokszor van lehetőség. De ezen az alkalmon is sok újat tanulhattam másoktól, amiért nagyon hálás vagyok. A kötetlen beszélgetések után még játszottunk közösen a Kahoot! nevű kvízjátékkal, majd az idő késői volta véget vetett az ifinek, s ezzel önfeledt játékunknak is.
Összességében ismét hálát adhatunk Istennek az elmúlt időszakért – mint mindig. Csodálatos kegyelem az, amit ad nekünk és ezen felül még ilyen hatalmas ajándékokkal is eláraszt bennünket! Nagy áldást jelentett és jelent nekem ez a közösség, és ezt talán mindannyiunk nevében is mondhatom. :)
Rusznyák Anna
Megjegyzések
Megjegyzés küldése