Isten, a fazekas

2018.10.20.


Bár sokan az ifiből Zilahra látogattak az országos ifjúsági konferenciára, azért az otthagyottak hétvégéje sem telt eseménytelenül. A fiúk pénteken ismét sportolásra adták a fejüket: röpizés és focizás keretében vezethették le a hét során felgyülemlett feszültséget. A lányoknak sajnos néhány hete már nem járnak ki ilyen jó programok, mert - be kell hogy valljuk - a lánykör most egy kisebb hullámvölgybe került, ugyanis nehezebb összeegyeztetni ezt az új félévet a meglévő feladatokkal, mint hittük. De nem adjuk fel, és ha Isten is megsegít bennünket, újra rendszeres alkalmak lesznek a lányainknak is! :)


Szombaton klasszikus ifit tartottunk itthon. A dicsőítés és a bizonyságtételek után Gyaraki László testvér szolgált közöttünk. Folytatva az Isten nevei sorozatot, Isten egy olyan nevét választotta tanítása témájaként, amelyen konkrétan nincs megnevezve a Bibliában, de mégis jellemzi a munkásságát: a fazekas. A Bibliai időkben egyébként sem volt szokatlan az, hogy valamilyen tulajdonsága alapján adtak nevet valakinek. (Gondoljunk csak Ézsaura, Jákóbra, vagy Hóseás gyermekeire.)

Mint már említettem, Isten munkásságát jelképezi ez a név, a továbbiakban pedig ezt vizsgáltuk meg a fizikai és lelki élet vonatkozásaiban. Elsőként megállapítottuk, hogy Isten sem csak hasraütés-szerűen teremtette meg a világot, hanem mindezt megelőzte egy tervezési folyamat. Különbséget kell tegyünk a teremtés és az alkotás szavak között is: míg a teremtés azt jelzi, hogy Isten tud a semmiből valamit teremteni, addig az alkotás során már valamilyen létezőből készít valami mást. Ez mutatja a hatalmát is: alkotóként senki sem befolyásolta a munkájában, olyan lett, amilyet akart, hiszen az agyag sem szólhat bele, hogy milyenné formálják. Ez adhat egyfajta önbizalmat nekünk, amikor elégedetlenek vagyunk magunkkal. Tudhatjuk, hogy nem alkotott rosszat, amikor minket alkotott, pontosan olyanná formált bennünket, amilyenné akart! (Jer. 1:5)


Lelki vonatkozásban az „agyag” a szívünk és a gondolataink. Elgondolkodtunk, hogy milyen is a jó agyag? Formázható, lágy. Sajnos nem mindig vagyunk ilyenek, sokszor kemény a szívünk, Isten nem tud szólni hozzánk. Ez egy veszélyes állapot, mert ilyenkor szembenállunk Istennel, mintha mi jobban tudnánk a dolgokat Nála! Ha így maradunk, elveszünk! Isten mindkét állapotot el tudja érni: megkeményítheti (2Móz. 9:12) vagy meg is lágyíthatja a szívünket (Ezsd. 7:27). Vigasztaló, hogy Isten számára is az utóbbi a kívánatos állapot, így – ha akarjuk – meglágyíthatja a szívünket. Ehhez viszont rá kell helyeznünk magunkat a korongra, vagyis kapcsolatban kell lennünk az Úrral, át kell adnunk neki a szívünket! És persze ahhoz, hogy formálódni tudjunk, formálhatónak kell lennünk, azaz engedelmeskednünk kell Neki és rajtamaradnunk a korongon. Végül stílszerűen kaptuk az igei bátorítást a 2Tim. 2:20-21-ből:
Egy nagy házban pedig nem csak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is; amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.

Imádság után még nem mentünk haza – ahogy máskor sem szoktunk – hanem a nyáron közkedveltté vált ParasztActivity nevű fantasztikus játékkal ütöttük el az idő hátralevő részét. Az alkalom előtt az a vágy volt bennem, hogy ne olyan szívvel menjünk haza, amilyennel jöttünk, hanem feltöltődve a tanítás és egymás társasága által. Hiszem, hogy Isten ezt nem csak nekem adta meg, hanem mindannyiunknak.

Rusznyák Anna

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések